Dán vajas tészta harmadszor...

Nemrég találtam Limaránál egy jó kis könnyed, finom receptet (itt), amit először egy hazalátogatás alkalmával készítettem el. Felét ebben a formában, almás töltelékkel, felét lekváros kifliként. Nekem való, este bedagasztós másnap sütős vajas-kelt tészta. Nagyon finomnak találtuk, de sajnos az ismétlésnél egyszerűen elfelejtkeztem a hajtogatásról. Úgy is ehető volt, de közel sem az eggyel korábbi élmény.
Most hazalátogatáskor megint elővettem a receptet, mert figyelmetlen voltam és elfogyott a tojás, pontosabban már csak egy árválkodott a hűtőben, ezért ez lett az elsődleges kiválasztási szempont. (Eredetileg ezt a mézes puszedlit akartam, de ahhoz több kell.)
Ugyan ehhez is kettő kell hivatalosan (egy bele, egy lekenni), de gondoltam az belefér, hogy nem olyan szépséges, csili-vili ha finom. Szóval a tojással lekenés elmaradt. (És ezúttal tekintettel a család totális irtózására a teljes kiörlésű lisztek iránt kizárólag kenyérliszt (BL 112) került bele.)

A kifli formázással megszenvedtem: elég folyékony meggylekvárt használtam, és ez a művelet egyébként sem az erősségem. A klasszikus háromszögből töltelékes kifli nekem egyszerűen nem megy! Néhány kínkeserves kifolyós próbálkozás után az alábbi módszerrel sikerült elfogadható darabokat összeraknom:
kör szaggatóval kivágtam, oválisra nyújtottam-véknyítottam,

 a szélétől annyira raktam a lekvárt, hogy mint egy kis zsebet vissza tudjam hajtani, a visszahajtást jól lelapogattam "összehegesztettem",

 csak azután csavartam fel, kicsit csavartam, igazítottam a csücskeit, hogy kiflisebb legyen.