A változatosság gyönyörködtet: pita akárhogyan

Amikor a fiam épp válogatós korszakát élte, akkor két kiutat láttam: egyrészt már pici kora óta szerette szagolgatni, majd kóstolgatni a különböző fűszereket így bevontam azok használatába, másrészt igyekeztem olyan kajákat találni, aminél mindenki maga választhat tálalásnál mit is rak a kajájába. Ilyen például a tacco és a pita is. Azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezi, hogy válogathat, és egyre több minden került a falatjai közé... Mostmár nem válogat.... Szóval így szoktunk rá többek között a pitára.

Ma is azt készítettem. Én ezt is, mint a legtöbb kel tésztát Limara receptje szerint készítem (itt találod), annyi különbséggel, hogy a lisztből 20 dkg teljes kiörlésű tönköly volt, 30 dkg BL-112.
Egyben megcsinálni nem lett volna időm, ezért délelőtt bedagasztottam, fedeles üvegtálban betettem a hűtöbe, vacsi előtt egy félórával-órával kivettem, pihent egy kicsit, formáztam és sütöttem.
A hús gyömbéres-citromos pácolású sütőben sült csirkemell, némi zöldséggel, magonc salátával (erről majd bővebben is írok), a fiam által készített fűszeres tejföllel... Nagy sikere volt most is, mint mindig...

Dán vajas tészta harmadszor...

Nemrég találtam Limaránál egy jó kis könnyed, finom receptet (itt), amit először egy hazalátogatás alkalmával készítettem el. Felét ebben a formában, almás töltelékkel, felét lekváros kifliként. Nekem való, este bedagasztós másnap sütős vajas-kelt tészta. Nagyon finomnak találtuk, de sajnos az ismétlésnél egyszerűen elfelejtkeztem a hajtogatásról. Úgy is ehető volt, de közel sem az eggyel korábbi élmény.
Most hazalátogatáskor megint elővettem a receptet, mert figyelmetlen voltam és elfogyott a tojás, pontosabban már csak egy árválkodott a hűtőben, ezért ez lett az elsődleges kiválasztási szempont. (Eredetileg ezt a mézes puszedlit akartam, de ahhoz több kell.)
Ugyan ehhez is kettő kell hivatalosan (egy bele, egy lekenni), de gondoltam az belefér, hogy nem olyan szépséges, csili-vili ha finom. Szóval a tojással lekenés elmaradt. (És ezúttal tekintettel a család totális irtózására a teljes kiörlésű lisztek iránt kizárólag kenyérliszt (BL 112) került bele.)

A kifli formázással megszenvedtem: elég folyékony meggylekvárt használtam, és ez a művelet egyébként sem az erősségem. A klasszikus háromszögből töltelékes kifli nekem egyszerűen nem megy! Néhány kínkeserves kifolyós próbálkozás után az alábbi módszerrel sikerült elfogadható darabokat összeraknom:
kör szaggatóval kivágtam, oválisra nyújtottam-véknyítottam,

 a szélétől annyira raktam a lekvárt, hogy mint egy kis zsebet vissza tudjam hajtani, a visszahajtást jól lelapogattam "összehegesztettem",

 csak azután csavartam fel, kicsit csavartam, igazítottam a csücskeit, hogy kiflisebb legyen.

Szombat - ha piac akkor lángos...

Ma délelőtt elmentünk az érdi piacra, hogy vegyünk kötelet a már jócskán elhasználódott hintakötelünk helyett (korábban egy kötélgyártással foglalkozó vállalkozás települt ki mindig szombatonként), de nem volt szerencsénk. Viszont több lángosos bódét is láttunk: amelyiknél asztalok voltak ott a sor is óriási volt, ahol kevesebben vártak ott égen-földön még egy állópult sem volt a környéken ahol ehettünk volna. Ígyhát megbeszéltünk, hogyha hazaérünk lángossütés.
Ezt is - mint a kelt tészták többségét - Limara receptje alapján készítem, annyi különbséggel, hogy a liszt egyharmada teljes kiörlésű, kisebbre, hosszúkásabbra formázom a könnyebb süthetőség kedvéért, kicsi a közepén is vastagabbra hagyon, mert a vastag tésztát szeretjük (kókuszzsírban sütöm).

Feltétként reszelt sajt, gouda szeletek, tejföl, házi joghurt, olajban eltett medvehagyma és zöldség szerepelt (most: apró kockára vágott hónapos retek, uborka, paprika kevés joghurttal, chilivel és sóval).
(Jut eszembe: ettétek már lekvárral? Nagyon finom, egy szegedi lángossütőnél láttuk egyszer és tényleg jó...)
Régen mindig azt hittem a lángos sütés nagy ördöngősség, de így, kenyérsütőbben dagasztatva igazán nincs sok munka vele...

Péntek - kétperces kamra ebéd, mozis vacsora fele alapanyagból későbbre péksüti

Van az úgy, hogy az embernek nincs energiája/kedve ahhoz amikhez illene, hogy legyen. Például megtervezni az étkezéseket, beszerezni a hozzávalókat stb. Na én most ilyen állapotban kerültem, ekkor veszem elő a gyorssegélyt (ezúttal ebédre kettecskén mert a fiam nem szereti).

Ebéd: kolbászos bab- amolyan leegyszerűsített Piedone módra. Korábban hagymával csináltam, fűszereztem, de aztán rájöttem, hogy ha a megfelelő kolbásszal csinálom (egy istenien fűszerezett mangalica ezúttal) akkor semmi más nem kell bele csak egy serpenyőben összesütni a felkarikázott kolbászt és a vörösbab konzervet. Tudom nem a gasztronómia csúcsa, de ma életet mentett (ja és vagy két perc alatt kész is volt). Tálaláskor került rá egy kis házi joghurt.
Vacsora: pizzát sütöttem (én Limara receptjét használom annyi különbséggel, hogy a liszt fele teljes kiörlésű tönköly), és ilyenkor -mivel a 60 dkg lisztből készülő adag nekünk pizzából sok - a tészta feléből mindig készítek ezzel-azzak töltött péksütiket, míg esszük a pizzát meg is sülnek.

Ezúttal a zsebbe sajt és a feljebb említett kolbász került, a fonat alá sajt és bacon. Ez megy be a fagyóba, hétköznap épp jó lesz a páromnak amolyan vivős kajának...