Ma volt a suliban az anyáknapi ünnepség. Ezért vacsorára, amolyan köszönetképpen a fiam egyik kedvenc kajáját ránott csirkemellet készítettem krumplipürével. Amiért ezt megosztom az az, hogy már évek óta sütőben készítem, gondoltam népszerűsítem ezt a módszert, mert sokkal egyszerűbb, mint bő zsíradékban.
Ugyanúgy panírozom mint egyébként - sózom, teljes kiörlésű lisztbe, fűszeres tojásba és teljes kiörlésű zsemlemorzsába forgatom, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom, beecsetelem kókuszolajjal és 150 fokos sütőbe tolom úgy 50 percre (félidőben átforgatom).
Azért is szeretem, mert míg pl a bundáskenyér sütőben finom, de más mint bő olajban ezen kicsit sem érződik, hogy hol sült...
A húshoz a fiúknak krumplipürét csináltam: ezt már régóta sajtkrémmel csinálom: zsíradékkal kevert törtkrumplin szocializálódva sosem jött be nekem a klasszikus tejjel felengedett hígabb verzió, régebben vajjal, pici tejfőllel, ma már csak krémsajttal keverve csinálom.
Magamnak ebédre paprikás kölest készítettem, ezt leginkább akkor szoktam készíteni, ha a család többi tagja kolbászos paprikás krumplit eszik, amiből én nem igazán ehetek, és hogy egyszerűbb legyen az élet egy másik lábasban ugyanúgy a krumpli helyett kölest teszek bele, így közel ugyanannyi erővel mindhármónknak van kajája.
Ezúttal kevesebb kolbász került bele, így ebédre kolbászos egytálétel volt, vacsorára pedig kolbász nélkül jó kis köret lett belőle.
A desszert villámfagyi volt, a klasszikus neten terjengő fagyasztott gyümölcsös: fagyasztott eper, kevés fagyasztott banán, pici házi joghurt, méz összeturmixolva. Imádjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése